Képeslapok karácsonyra hangolva

Minden évben készítek s.k. képeslapokat, de sosem ugyan olyanokat! Tavaly a fonalgrafikásak voltak soron, most szépséges papírmaradékokat használtam fel, illetve minden olyat amit a szekrényben még találtam (elfekvő készletben).
Ezt a gombosat a facebook-on láttam és nagyon megtetszett, de a gombkészletem erősen megcsappant a múltkori selejtezéskor úgyhogy csak egy képeslapra futotta. Ebből is látszik, hogy semmit nem szabad kidobni!

 Aztán a következők abból a Lidl-ből származó karácsonyi papírkészletből készültek, amiket évek óta nézegetek, vajon mit is lehetne kezdeni velük? Mondjuk ezt:

 A Rayher-es angyalszárnyak is, szintén karácsonyi papírral kombinálva, meg némi cikk-cakk olló és csillámos filc felhasználásával képeslapokká alakultak.

 A végén van a kedvencem, az egyszerű de csinos lap. Tudom is már kinek küldöm el. :)

Jöhet a Mikulás!

Köztudott, hogy a Mikulás nem ingyen osztogatja a kis piros zsákokat, adni kell érte neki legalább egy kis sütit. Minden évben mézeskalácsot sütünk, de most találtam egy jó receptet és egy jó ötletet, úgyhogy beújítottunk.
Limara oldalán olvastam a nyomdázott sütiről. Aztán megláttam a sütinyomda árát és elment tőle a kedvem, de nem hagyott békén a dolog... És ugyebár a szegény ember is csak vízzel főz, fény gyúlt az agyamban. Minek nekünk spéci nyomda, mikor a gyerekeknek van állatos nyomdájuk? Őszintén szólva nem volt halálra használva egyik sem, mivel a kiskorúak, a tinta meg az anyuka (jelen esetben én) tűrőképessége nem kompatibilis, szinte új még a cucc. Azért megmostam körömkefével meg mosogatószerrel használat előtt. :)
Limara receptjét megtartva kinyújtottam az első adag tésztát és utána csak fényképeztem ahogy dolgoznak az aprók.

Andris volt a formázó, Katica a dizájner.

 A szivecskés nem az állatos nyomdához tartozott és őszintén szólva fogalmam sincs milyen játék tartozéka lehetett, de most jól jött.  Mikor megsült, azzal a fehér-barna csíkos mogyorókrémmel ragasztottam össze. De bizony el kellett rejteni másnapig, mert kényszeresen rájártunk... :)

Kávé illatú csokibogyók

Eljött a hűvös idő, ilyenkor az ember szívesen pepecsel a konyhában. Jó illat lesz és még meleg is ha valamit alkotunk. Nem a mosogatásra gondolok... :)
Szó mi szó, csokit öntöttem a kiskorúak segítségével.
Jófajta táblacsokit vettem aztán gőzfürdőben temperáltam, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Tupperes bonbon formába csurgattam, rátettem mindegyikre egy szem pörkölt kávét, majd jött a megint egy kis csoki, hogy elbújhasson a kávébab.

Miután megdermedt, zárható fedelű befőttes üvegben tároltam őket, így egy hét alatt a csoki teljesen átvette a kávé aromáját, illatát. Öröm kinyitni az üvegét. :)
Egy baj van vele, hirtelen elfogy...

Mindenszentek és Amerika

Szegény gyermekeim teljesen meg vannak kavarodva.
Magyarázhatom én, hogy a mindenszentek miről szól, amikor a tévéből dőlnek az amerikai ünnep szokásai,  és az iskolában boszorkabált rendeznek... Beöltözni kötelező, ijeszteni meg pláne.
Alapvetően egyik sem baj, csak előbb rendet kéne tenni a kiskorúak fejében.
Hogy ne legyek renitens anyuka, sütöttem nekik az alkalomhoz illő süteményt is. Illetve családi összmunkával készült, a mogyoró darálástól a körmölésig a bosziujj. Mókának jó volt és tényleg finom, csak nem tudom megéri-e a bál napját?

Csak semmi szemtelenség!

Ezt is mondhatnánk, hisz adott a háztartásban két kiskamasz. De most mégsem róluk írok, hanem a böhöm terméskövekről amiket a házzal együtt vásároltunk. Itt hevertek szerte-szét. Egykupacra hordtuk őket és nyárhosszat nézegettük, mi legyen velük. Jópárat elhasználtunk a szalonnasütő körberakásához, de még így is maradt elég. Aztán találtam az egyik hobbidobozomban egy zacskó mozgó pupillájú szemet, olyan 5 forintos méretűt.  A Lánnyal kettesben felragasztottuk őket, ezzel aztán megszűnt nálunk a szemtelenség. A régi lépcsőre hordtam a kukucskálókat és a gyerekek szedtek hozzá körítést: kukoricát, gesztenyét, szőlő indát, kökény ágat, mifenét.
Így pislognak a köveink az őszi napfényben:

 És íme a büszke alkotók, meg a kíváncsi eb, aki széthordja a gesztenyéket pedig nem is finomak....

Magyar - de nem népmese

Itt van a termés, az álnok ihlet ha újra homlokon csókol. Adott egy személy, akit megismerve egyre inkább formálódik a kanál ami hozzá passzolhat. Féléberen kavargatni vele a reggeli tejeskávét, talán pont a frissen vasalt ingre. :)
Aki megérinti a lelkem, nem maradhat kiskanál nélkül. És hogy mit szól hozzá, nemsokára kiderül...
A szabásminta egy címeres kitűző volt, mind a 2 centiméterével. Komolyan mondom, élveztem minden percét. De legközelebb talán inkább hangyát szedek box-kesztyűben.

Kalocsai trikóm

Íme a lentebb emlegetett osztott szálas közbéléses technikával készült hímzésem.

Kihasználom a nyárutó melegét és felveszem amíg lehet. :)

Magyar népmesék

Végre elszakadtam Kalocsától, bár nem teljesen. Eredetileg azt gondoltam, kipróbálom milyen a matyó minta kanálon, de aztán ez lett belőle. Nekem olyan magyar népmesés. A Dédim döngölt padlós konyhája jut róla eszembe, ami mindig a frissen fejt tej illatával volt teli. Meg a pirossal hímzett falvédő a cserépkályha fölött. Igen, még a múlt században. :) Lehet, hogy újra munkára fogom a kanál mellé a piros pöttyös bögrémet...

Megint szeptember

Nem írtam a trikós sztorihoz folytatást, pedig van! Sasa tanácsára megpróbáltam a fekete vékony, vasalható közbéléses osztott szálas variációt és tök jó lett! De fotóm még nincs róla. :) És ez a bejegyzés nem is arról szól.
Hanem, hogy megvettem a füzetborítókat a Lánynak. Azt a nylon fajtát ami belebújós és benne van gyárilag egy Csingilinges papírborító is. Amikor az első füzetre ráhúztam, már láttam hogy ez nem lesz nyerő. Nagyon vékony a nylon és lötyög is a füzeteken. Kicsit eldurrant az agyam, mert nem is volt olcsó a cucc, meg sokat nem is fog kibírni. Úgyhogy mikor visszamentem a papírboltba, hogy a Gyereknek is vegyek, sima átlátszó bebújós füzetborítót vettem. Jóval masszívabb anyagból van és nem is volt vészes az ára. Aztán kerestem otthon egy régi falinaptárat és összehívtam a gyerekeimet, mind a kettőt. Elmeséltem mit fogunk csinálni: egyedi füzetborítót, ilyen tutira senkinek nem lesz az osztályban, de még a suliban sem! (Hacsak nem koppintják az ötletemet az osztálytárs anyukák és keresnek ugyanilyen naptárat.)
Szóval adva van a naptár. Kivágtam egy lapot szabásmintának és azt próbálgattuk rá a naptár képeire, melyiken mutatna jól.

 

Én vonalaztam, a Gyerek vágott és hajtogatott, aztán még vignettákat is válogatott mindegyikhez. A Lány passzív szemlélő maradt ragaszkodván a Csingilinghez,  illetve dalocskákkal szórakoztatott bennünket amég bírtuk cérnával. Utána már nem.:)

 És íme a végeredmény a la Eldurrantagyúanyuka, aki vagyok. :)

Tudom, nem világra szóló dolgot vittünk véghez, de nem is az volt a cél. A praktikusságon túl az a lényeg, hogy egy kicsit végre láttam a várakozást a Gyerek szemében az iskolakezdés után. Merthogy eddig csak a méla undort és a bizonyos szavak használatára vonatkozó tiltását (úgyismint : iskola) csiholta ki belőle a szeptember közeledte. :)

Még mindig visz a hév

Lehet, már unalmas, de újra hímeztem. Ajándékba egy mosolygyáros nőszemélynek. :)
Most egy pamut trikót, persze hogy kalocsaival. Készítettem 6 féle mintát, végül egy hetediket rajzoltam fel rá fehér ceruzával. Amikor hímezni kezdtem épp nem volt tévénk így a két kiskorú is mellém telepedett a kanapéra. Nemsokára az ajtóban megtorpanó Apjuk azt látta, hogy hárman ülünk a kétszemélyes kanapén, könyökünk az oldalunkhoz szorítva, ahogy az úri kisasszonyok étkeznek, és veszettül hímzünk!
Egyszóval vigyázzatok, mert ez is ragályos!
Amúgy állati nehéz volt kihímezni a pamutot, a szövet sűrű, a fonal viszonylag vastag és még nyúlik is. Pont a nyúlás miatt nem akartam hímzőrámába szorítani, úgyhogy így sikerült. Látom ám rajta a hibákat, de mégiscsak az én gyermekem úgyhogy csoda-e ha toleráns vagyok vele szemben? :)
Mindazonáltal ha valakinek van tapasztalata, hogy' lehet megszelídíteni a pamutot hímzés közben, azt szívesen meghallgatnám.

Fázisfotók:

Elkapott a hév...

Na nem AZ a hév, hanem egy másmilyen. A kalocsai.
Úgy kezdődött, hogy van egy teraszajtó a zúúj házban az előszoba és az étkező között. Talpig üveg. Mivel szép tiszta és be is szoktam csukni, nem egyszer fordult elő, hogy aki kintről jött be az látványosan felkenődött az üvegre. Jaj, most is vihogok mert tök vicces bentről nézni, hogy jön a gyanútlan egyén és placcs...! Először csak a 8 éves Lány puffant neki, de betudtuk a szélkisasszony természetének. De mikor jött befelé a 18 éves unokaöccs, a 11 éves Fiúgyermek meg a vendég pasas (30+) és mint felkenődtek, akkor elgondolkodtam. Tegyek rá függönyt? Neeem... Akasszak rá lógattyút? Kipróbáltam, de egy-egy erőteljes becsukáskor mindig a nyakunkba ugrott. Szóval nem jött be. Akkor üvegmatrica. Ovis megoldás, de amíg megszokja a jónép az üvegajtót, talán nem kell naponta pucolgatnom róla az orrnyomokat. :)
Kaptam a kolléganőmtől egy eredeti kalocsai mintás könyvet. Abból rajzoltam át a motívumokat és a Leánygyermek segített kitölteni színnel. Igyekeztem az eredeti színeket használni, mondjuk a csillámos zöld nem tudom mennyire hagyományos Kalocsán ... de az vót készleten itthon.
Ha most se veszik észre, hogy zárt ajtón nem lehet bejönni akkor tényleg csak annyi dolgom maradt, hogy röhögjek a túloldalon, kezemben a csőre töltött ablakpucolóval.

Minta nyitott ajtónál, csak a láthatóság kedvéért.

Befelé haladva, kissé guggolós helyzetből fotózva.

Kifele menet.

A vászonszatyor új élete

          Hosszas hallgatásomnak oka van. Házfelújítás, költözés stb. amivel nem akarok senkit untatni, elég ha én unom. :) Meg amúgy is ez egy kreatív blog, vagy mi a fene.
         Mivel az energiámat már nem kell a fenti dolgokra fecsérelnem, újra benéztem a hobbiszekrényem ajtaján és jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat, ami jól jött, mivel ajándékot kellett készítenem egy találkozóra ami majdnem elmaradt, ám végül mégsem. Nem ragozom tovább, találtam egy nagyon szép kalocsai mintával díszített vászontatyót a neten és beleszerettem. Úgy láttam több irányból is, hogy újra divat a hímzett holmi, hát előkerestem egy pucér szatyrot és megrajzoltam, majd 2 estén át hímeztem.

Nem ez volt az első eset az optikai tuningra, voltak már előzmények. Ha nem ajándékba készültek volna, már lenne egy saját kollekcióm. :) De így is jó nekem, mert elajándékozás előtt azért lefotóztam őket!Íme:
         Ez a virágos szatyor filcrátétekkel született, a virágok porzói fekete gyöngyből vannak. Csak a virág közepe van rögzítve az anyaghoz, a szirmok szállhatnak a széllel. :)

         Az utolsó helyen mutatom meg amit legelőször varrtam. Levendula díszítés van rajta, a virágok kásagyönggyel és szalmagyönggyel vannak kivarrva. Sajnos közeli képet nem készítettem róla, pedig érdemes lett volna. Ezen egy hétig dolgoztam.

Remélem mindhárom szütyő gazdája olyan örömmel viszi bevásárolni őket, mint ahogy készítettem nekik. :)

Fehér orchideák

Anyumnak rengeteg orchideája van. Ahány, annyi féle színű és fajtájú. Én nem értek hozzájuk különösebben, de anyunak mindig sikerül életet lehelni a hipermarketben kiárusított csoffadtan agonizáló növénybe is. Egyik este levettem a szabásmintát az ablakpárkányon sorakozókról és nekiláttam kanalazni. Szülinapi ajándék lett belőlük. :) Anyunak.

Illatos szivek

Kanalazni nem tudok mostanában, mert olyan fáradt estére a kezem hogy csak remeg mint egy idült alkoholistának. Az meg ugye nem kedvez az aprólékos munkának... De találtam pár, nyakánál elvásott inget a Zuram szekrényében, maradék textilt és némi réges-régi pamut csipkét amitől beindult a fantáziám. Ezek házasításából született ez a néhány csámpás szív, belsejükben citrusolajjal átitatott vattapamacs.

Tavasz lesz, tavasz van, felvonul az élet...

Ez a cím rövid részlet az egyik kedvenc versemből, de most nem verselni akarok.
Olyan igazi tavaszi volt ez a hétvége.  A leendő otthonunk lakhatóvá tételén ügyködtünk, miután szinte mindent szétvertünk. :) Szombaton napoztunk két vödör törmelék kiürítése közben, vasárnap pedig majd' szétfagytunk a szemerkélő esőben, kerítésdrót húzogatás címszó alatt. Viszont találtam egy rakás telelő katicát is egy kiszuperált Opel küszöbén, ami valahogy a kert végén került kiállításra. Érdekes nép a falusi... 
Kinyílt az első néhány fehér ibolya, de méhecskét még nem láttam. (Mondjuk el is vitte volna őket a szél dél felé.) Ennek ellenére várom a jóidőt töretlenül. Bizonyítéknak itt van egy tavaszi kiskanál-sütisvilla készlet: gülüszemű méhecskék  vigyorognak a margaréták felett.

Pipacsos zsepitartó

Eljött az orrfújós időszak. Az, amikor nem tudsz olyan gyorsan előkapni a zsebedből egy zsebkendőt, hogy baj ne történne. Ezért készítettem ezt a tartócát, irodai használatra. Meg azért mert mégiscsak jobb érzés szép dolgokkal körülvéve ülni egész nap. És mint ismeretes, a pipacs szép! :)

Alul egyfázisú repesztést zár le a fűzöld szaténszalag. A többi telibe ragasztott szalvéta, felül színazonos tunkolással. :)

Bútorszállító vitt, Isten hozott! :)

Február 20.-a neves ünnep lesz ezután a családom életében. Ezen a napon kaptuk meg az újonnan vásárolt házunk kulcsait. A beköltözés még odébb van, de a folyamat végre elkezdődött.
A kiköltöző tulajdonosok nagy cicabarátok, 5 cicussal éltek együtt. Mivel az adás-vétel szinte zökkenő mentesen lezajlott, örömömben és hálám jeléül készítettem nekik egy Isten hozott! táblát az ő új lakásukba.  :)
Ez a cicás szalvéta visszatérő vendég nálam, most kicsit átgondolva az eredeti ablakos elhelyezést és megragadva egy natur fa vágódeszkát, ez készült belőle.

Medálba foglalás

Ezt a technikát Pildutól tanultam Szulokban, a legutóbbi maratoni hobbitáborunkban. Akkor üveglencsével csináltuk. Most végre felhasználhattam a tudásomat és egy dobozkában kallódó csodaszép malachitot medállá alakítottam. Tulajdonosa nem kis örömére. :)
             Itt még pucér.

                   És íme ruhában: