Szakácskönyvem új élete

Annak idején amikor rájöttem, hogy kénytelen vagyok megtanulni sütni-főzni ha a Zembert nem akarom éhen halasztani, vettem egy A4-es méretű csíkos füzetet. Ebbe írtam a bevált családi recepteket és persze újakat is, aztán egyszercsak betelt és kezdett szétszakadni is mert borítót nem tettem rá. Így festett a szerencsétlen, jobb sorsot érdemlő konyhai segítőtársam.

Ahogy szoktam, nézegettem pár hónapig mit is kellene vele kezdeni. Először is vettem még pár ugyanolyan csíkos füzetet és a borítójukat leszedve összefűztem a régi füzetemmel.

Aztán készítettem neki egy kemény táblás borítót egy régi gasztronómiai naptár lapjait felhasználva.

Ahogy kell, előzéklapokat is szabtam hozzá, szintén a naptárból.

És végül némi Duvilax, néhány bugyi, két szorító és hurkapálca segítségével összeraktam a régi-új szakácskönyvemet.

Ilyen lett

A gerincét kicsit szélesebbre hagytam mint indokolt lett volna, de felkészültem a beleragasztandó receptek adta terjedelem-növekedésre. Hű, ez kicsit mérnökös mondat lett, de nézzétek el nekem. :)

Még tervezek rá egy hímzett textil borítót ami mosható lenne, de azt még meg kell álmodnom.

A tavasz első íze

Nálam ez idén a medvehagyma volt.
Ugyanis egy, az átlagosnál zsúfoltabb programmal megáldott nap után, a Zuram hazaérkezett este 6-kor egy szatyor medvehagymával. Miután rémülten kimeredtek a szemeim (ugyanis hamar megfonnyadnak a levelek, szóval nem lehetett halogatni másnapra az eltevésüket) győzött a fáradtságom felett a hasam és nekiálltam megmosni. Gondoltam beteszem a fagyasztóba. De aztán találtam pár receptet a neten amiből az egyik különösen szimpatikus volt, na ezt valósítottam meg röpke 2 óra alatt. A két gyerek is segített, felváltva szárította a leveleket a saláta-centrifugával, mert azt tök jó buli tekerni. Mondjuk szárazak nem lettek tőle, úgyhogy egyenként papírtörlővel leitattam róluk a vizet. Miközben kerestem vagy 5-6 kis befőttes üveget és kifőztem őket azon járt az eszem, hogy megint ott vagyok ahol a kökény-főzés idején. Állati strapás munka eltenni a medvehagymát, de megéri. Valójában az aprított leveleket zsírban sóval meg kell picit sütni és melegen üvegbe tölteni. Én persze a szálló illatok miatt nem bírtam kivárni amíg kihűl és frissiben betoltam két nagy szelet kenyeret megkenve a zöldes zsírban úszó levélkékkel. Akkor aztán vállon veregettem magamat, hogy mégsem a fagyasztóba tétel mellett döntöttem. Hogy meddig áll el azt nem tudom, de szerintem nem lesz ideje megbuggyanni.

Forrón

.. és miután kihűlt

Zárójelben jegyzem meg, hogy a falvédőm is jó úton halad. Talán mégsem leszek nyugdíjas mire elkészül.

És mivel pont ünnep van meg imádom is ezt a dalt, szóljon nektek is. :)