Újra a fedélzeten

Közel két év kihagyás után, kicsit félve dugom ide az orrom hegyét.
Csend volt, változás, aztán förgeteg és most béke, nyugalom.
A kezem persze közben is mozgott, készültek dolgok.
Hozom is őket. :)

Dagadt Madár esete az írásvetítővel

Úgy kezdődött, hogy a Gyerek madarat kért a szobája falára.
Festve.
Általam.

Hosszas keresgélés és huza-vona után vettem a neten egy írásvetítőt amivel majd felvetítem a képet, szépen körülrajzolom és kifestem.
Nade az élet nem ilyen egyszerű. Új izzó kellett az írásvetítőbe amit ismét a netről vadásztam és a mai napig nem hozta a postás. A Gyerek meg ugye, lévén gyerek, nem bírja a hosszas várakozást és kezdett durcás lenni. Úgyhogy felfújtam magam és egy este felrajzoltam neki a villanykapcsolója fölé egy cuki dundi madarat, amit ő Dagadt Madárnak nevezett el - teljesen jogosan.
Így történt, hogy ahogy Mátyás király az okos leányról szóló meséjében, a Gyerek kapott is madarat, meg nem is. Mindenesetre kicsit türelmesebben várja az izzót és az igazi naaaagy madarat az ágya fölé.
De az is biztos, hogy az írásvetítő nem marad munka nélkül a nagy madár után se...

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok.... nade kit érdekel, ha érett a homoktövis???

Mert megérett biz'a, én meg lehetőséget kaptam, hogy learassak egy kosárnyi ágat amiről aztán három este, szemenként, ollóval vagdosva szedtem le a narancsos bogyókat.
A homoktövis - a kökényhez hasonlóan - nem adja magát harc nélkül, de enélkül nem is lenne igazi kihívás.
Hatalmas C-vitamin tartalma van, immunrendszer erősítő, azon kívül májregeneráló hatású és még ezer dologra jó, nem csoda ha a belőle készült kapszulákat aranyáron adják. Én most rendesen megküzdöttem vele mert kissé elsokalltam a mennyiséget, de végül én nyertem. :)

Miután megmostam, pár maroknyi ép bogyót kiválogattam és megszárítottam, betöltöttem csinos kis befőttes üvegbe és felöntöttem vegyes virágmézzel, így készült a homoktövis mézben című verzió. Állítólag egy hónapig kell érlelni mielőtt megkóstoljuk, de nem tudom kibírom-e...

A levet paradicsom paszírozóval mentettem ki a bogyókból. Mivel fröcsköl, megfogta a ruhám, a bőrömet, valamint mar is egy hangyányit, lefedtem egy darab fóliával a daráló paszírozós részét.

A képen levő kis zöld üvegeket félig töltöttem gyümölcslével majd mézet csorgattam rá. Ez nem tartalmaz tartósítószert, hidegen sajtolt és édes, viszont nem áll el túl sokáig.
A lé nagyobbik részéből szirupot főztem és bár tudom, hogy a hő károsítja a vitamin tartalmat, nem mertem kockáztatni ennyi befektetett munka után.

Szóval 1,5 l gyümölcsléhez adtam fél liter vizet mert nagyon sűrűnek tűnt a lé, féltem hogy ha beleteszem a cukrot akkor belegyógyul majd az üvegekbe. Így jött bele egy kiló cukor amit abszolút ízlés szerint adagoltam de ezzel a mennyiséggel amellett, hogy nem maradt ihatatlanul savanyú (önmagában lemarná a fogzománcot is), nagyon jól megőrizte az aromáját. Miután felforraltam és kicsi üvegekbe töltöttem, száraz dunsztban várják hogy teaízesítő, limonádé alapanyag vagy süti öntetként felvehessék a szolgálatot.

Hja, a kipréselt magvakat és héjat sem dobtam ám ki! Napon megszárítottam és textillel lekötött befőttes üvegbe tettem hogy télen beáztatva tea lehessen belőle. Állítólag müzlibe is lehetne keverni.

A szörpök már a spájzban vannak...!

Na igen, lassan nem fér be más, mert teli lesz szörppel. De a kiskorúak úgyis rövid időn belül tesznek róla, hogy ez az állapot megszűnjön. Nekik csinálom.

Tavaly annyira elszaporodott a citromfű a kert egy részében, hogy dzsungelt képezett. Mivel alatta nem nőtt gaz (nem bírt), meghagytam. Igaz, kívülről úgy néz ki mintha csalánost ápolgatnék mikor kiskosárral a karomon csipkedem a friss leveleket meg hajtásokat, de ezen nem múlik. Sose mondtam, hogy normális volnék. :)
Így aztán a citromfű is bekerült a kollekcióba a fenyőrügy meg a meggy mellé.
Ez most ilyen gasztro-kreatív időszak, ami szorosan összefügg az agro-szolárium használatával. :)

A tavaszi pávás falvédőm is finisbe jutott, bár adódott egy kis gond. A keretre nem maradt hímzőfonalam, pedig hejre kis virágmintás keretet terveztem hozzá.  :(
Gyöngyperlével kezdtem, azzal is kéne befejeznem de ezt a színt nem találtam sehol. "Karácsony piros" állítólag, de attól még nincs belőle több. Ha ötlete van valakinek hol szerezhetnék ilyet, akkor ne tétovázzon megosztani velem! :)

Bíborbogyó szüret

Eljött végre a nyár, vele a gyümölcs érés ideje.
Az idén elképesztő mennyiségű meggyünk termett, tavaly meg alig tudtam 2 kilót összevadászni a  fákról. Most legalább kiélhettem a meggy-szedési hajlamaimat. Létráról, fáról, talajról is profi módon meg(g)y már. Csodás látvány a vérvörös bogyók csokra, bár a leszedés után hentesnek nézhetett volna bárki.

Készült belőle sok liter szörp, lekvár és persze a maradékból pálinka lesz. :)

Került néhány rendhagyó címke is az üvegekre. ;)

Csuhé, meg egy kis gicázás

Sok technikát kipróbáltam már a kreatív alkotások tárából, hisz a változatosság gyönyörködtet, de a csuhé mostanáig kimaradt. Nem mintha nem lett volna rá kedvem, ám valahogy sosem kerültem olyan helyre, helyzetbe, hogy alkalmam lett volna rá. Egészen a múlt hétig. 

Történt ugyanis, hogy erdélyi cserediákok jöttek a gyerekeim iskolájába és az ő tiszteletükre szánt búcsúesten megjelent egy szülőtárs, Erika, egy rakás csuhéval. Rózsával kezdték a csuhézást, én egy babára vágytam inkább. Úgyhogy belevágtam a sűrűjébe és készült egy 10cm magas hajfonatos, kötényes, táncoló leányka.

Aztán levezetésnek a rózsa is. :)

 S mivel a húsvét vészesen közelít, nem maradhatott el a tojás írás sem. Saját készítésű gicát használva, ami egy bodzavesszőből meg egy hajfestékes tubus darabjából kivágott és összepödört csövecskéből áll, a Lánnyal egy délután megírtunk egy kosárnyi tojást. Nem méhviaszt használtunk (szegény ember vízzel főz), hanem sima teamécsesbe mártogattuk a gicát. Felét hagymahéjjal, felét piros festékkel színeztem. A végén a viasz eltávolítása okozott csak gondot. Gyertya fölé tartva kormos lett. Kapirgálva eltört a héj. Meleg ruhával is hiába dörgöltük. Végül a gázlánghoz tartva, egyenként forgatva a tojásokat, egy puha ronggyal tudtam letörölni róluk a viaszt. Ettől rögtön fényesek is lettek, hisz a letörölt olvadt viaszt elkentem a tojás felületén. A rájuk írt mintákat a netről mentettem le, van köztük baranyai (dobköteles, békás), losonci (istenlétra, életfa) és gyimesi (ujj, kakastaréj, napkerék) minta is. Az egyes minták jelentése egy külön tudomány, mind saját névvel és jelentéstartalommal bír. Úgy tűnik nekem, hogy hagyományosan szinte semmi se került véletlenül a tojásokra. Nekünk van még mit gyakorolni, de remélem jópár húsvét vár még, hogy a végeredmény tökéletes legyen.

Kellemes húsvétot!

Szakácskönyvem új élete

Annak idején amikor rájöttem, hogy kénytelen vagyok megtanulni sütni-főzni ha a Zembert nem akarom éhen halasztani, vettem egy A4-es méretű csíkos füzetet. Ebbe írtam a bevált családi recepteket és persze újakat is, aztán egyszercsak betelt és kezdett szétszakadni is mert borítót nem tettem rá. Így festett a szerencsétlen, jobb sorsot érdemlő konyhai segítőtársam.

Ahogy szoktam, nézegettem pár hónapig mit is kellene vele kezdeni. Először is vettem még pár ugyanolyan csíkos füzetet és a borítójukat leszedve összefűztem a régi füzetemmel.

Aztán készítettem neki egy kemény táblás borítót egy régi gasztronómiai naptár lapjait felhasználva.

Ahogy kell, előzéklapokat is szabtam hozzá, szintén a naptárból.

És végül némi Duvilax, néhány bugyi, két szorító és hurkapálca segítségével összeraktam a régi-új szakácskönyvemet.

Ilyen lett

A gerincét kicsit szélesebbre hagytam mint indokolt lett volna, de felkészültem a beleragasztandó receptek adta terjedelem-növekedésre. Hű, ez kicsit mérnökös mondat lett, de nézzétek el nekem. :)

Még tervezek rá egy hímzett textil borítót ami mosható lenne, de azt még meg kell álmodnom.