Nagy fába vágtam a fejszémet. Régóta keresgéltem valami igazán Baranyára jellemző hímzést, mintát, amit meg is tudok valósítani a saját két kezemmel. Találtam egyet és most nem túlzok, mert tényleg csak egyet. Legalább nem kellett sokat gondolkodnom melyiknek álljak neki? Egy közösségi oldalon beszereztem a leszámolható mintát is, ami kicsit eltér az alábbi szemléltető fotótól, aztán ültem rajta fél évet és vártam hogy valami megszólaljon bennem: most már nekiláthatnál. Ez akkor történt meg amikor elkezdődött a "Felszállott a páva" c. műsor a tévében. Nahát akkor szálljon fel a páva a falvédőmre is!
Adott volt egy nagyanyámtól rám maradt kissé megsárgult, de jó nagy darab kongré és egy kupac, szintén legalább 40 éves piros gyöngyperlé hímzőfonal amit a barátnőmtől kaptam ajándékba.
Nekiláttam és egyenlőre nagyon élvezem, bár rájöttem valamire. A számolgatásnak és a hatékony előrehaladásnak nagy akadálya a két, fejünk felett perlekedő kiskorú. Ezt a tapasztalatomat háromszori visszabontás árán szereztem meg, de most már az enyém és ennyivel is gazdagabb lettem. :)
Hogy mikor készül el? Csak remélni tudom, hogy a lendületem nem vész el és még nyugdíjba vonulásom előtt a falara kerül. Ma reggel az ablakon kinézve ez a látvány fogadott, úgyhogy azt hiszem egy darabig ráérek a meleg szobában hímezgetni.
Jelenleg itt tartok, s bár még marha messze vagyok a végkifejlettől, örülök mint majom a farkának. :)
