Dagadt Madár esete az írásvetítővel

Úgy kezdődött, hogy a Gyerek madarat kért a szobája falára.
Festve.
Általam.

Hosszas keresgélés és huza-vona után vettem a neten egy írásvetítőt amivel majd felvetítem a képet, szépen körülrajzolom és kifestem.
Nade az élet nem ilyen egyszerű. Új izzó kellett az írásvetítőbe amit ismét a netről vadásztam és a mai napig nem hozta a postás. A Gyerek meg ugye, lévén gyerek, nem bírja a hosszas várakozást és kezdett durcás lenni. Úgyhogy felfújtam magam és egy este felrajzoltam neki a villanykapcsolója fölé egy cuki dundi madarat, amit ő Dagadt Madárnak nevezett el - teljesen jogosan.
Így történt, hogy ahogy Mátyás király az okos leányról szóló meséjében, a Gyerek kapott is madarat, meg nem is. Mindenesetre kicsit türelmesebben várja az izzót és az igazi naaaagy madarat az ágya fölé.
De az is biztos, hogy az írásvetítő nem marad munka nélkül a nagy madár után se...

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok.... nade kit érdekel, ha érett a homoktövis???

Mert megérett biz'a, én meg lehetőséget kaptam, hogy learassak egy kosárnyi ágat amiről aztán három este, szemenként, ollóval vagdosva szedtem le a narancsos bogyókat.
A homoktövis - a kökényhez hasonlóan - nem adja magát harc nélkül, de enélkül nem is lenne igazi kihívás.
Hatalmas C-vitamin tartalma van, immunrendszer erősítő, azon kívül májregeneráló hatású és még ezer dologra jó, nem csoda ha a belőle készült kapszulákat aranyáron adják. Én most rendesen megküzdöttem vele mert kissé elsokalltam a mennyiséget, de végül én nyertem. :)

Miután megmostam, pár maroknyi ép bogyót kiválogattam és megszárítottam, betöltöttem csinos kis befőttes üvegbe és felöntöttem vegyes virágmézzel, így készült a homoktövis mézben című verzió. Állítólag egy hónapig kell érlelni mielőtt megkóstoljuk, de nem tudom kibírom-e...

A levet paradicsom paszírozóval mentettem ki a bogyókból. Mivel fröcsköl, megfogta a ruhám, a bőrömet, valamint mar is egy hangyányit, lefedtem egy darab fóliával a daráló paszírozós részét.

A képen levő kis zöld üvegeket félig töltöttem gyümölcslével majd mézet csorgattam rá. Ez nem tartalmaz tartósítószert, hidegen sajtolt és édes, viszont nem áll el túl sokáig.
A lé nagyobbik részéből szirupot főztem és bár tudom, hogy a hő károsítja a vitamin tartalmat, nem mertem kockáztatni ennyi befektetett munka után.

Szóval 1,5 l gyümölcsléhez adtam fél liter vizet mert nagyon sűrűnek tűnt a lé, féltem hogy ha beleteszem a cukrot akkor belegyógyul majd az üvegekbe. Így jött bele egy kiló cukor amit abszolút ízlés szerint adagoltam de ezzel a mennyiséggel amellett, hogy nem maradt ihatatlanul savanyú (önmagában lemarná a fogzománcot is), nagyon jól megőrizte az aromáját. Miután felforraltam és kicsi üvegekbe töltöttem, száraz dunsztban várják hogy teaízesítő, limonádé alapanyag vagy süti öntetként felvehessék a szolgálatot.

Hja, a kipréselt magvakat és héjat sem dobtam ám ki! Napon megszárítottam és textillel lekötött befőttes üvegbe tettem hogy télen beáztatva tea lehessen belőle. Állítólag müzlibe is lehetne keverni.

A szörpök már a spájzban vannak...!

Na igen, lassan nem fér be más, mert teli lesz szörppel. De a kiskorúak úgyis rövid időn belül tesznek róla, hogy ez az állapot megszűnjön. Nekik csinálom.

Tavaly annyira elszaporodott a citromfű a kert egy részében, hogy dzsungelt képezett. Mivel alatta nem nőtt gaz (nem bírt), meghagytam. Igaz, kívülről úgy néz ki mintha csalánost ápolgatnék mikor kiskosárral a karomon csipkedem a friss leveleket meg hajtásokat, de ezen nem múlik. Sose mondtam, hogy normális volnék. :)
Így aztán a citromfű is bekerült a kollekcióba a fenyőrügy meg a meggy mellé.
Ez most ilyen gasztro-kreatív időszak, ami szorosan összefügg az agro-szolárium használatával. :)

A tavaszi pávás falvédőm is finisbe jutott, bár adódott egy kis gond. A keretre nem maradt hímzőfonalam, pedig hejre kis virágmintás keretet terveztem hozzá.  :(
Gyöngyperlével kezdtem, azzal is kéne befejeznem de ezt a színt nem találtam sehol. "Karácsony piros" állítólag, de attól még nincs belőle több. Ha ötlete van valakinek hol szerezhetnék ilyet, akkor ne tétovázzon megosztani velem! :)

Bíborbogyó szüret

Eljött végre a nyár, vele a gyümölcs érés ideje.
Az idén elképesztő mennyiségű meggyünk termett, tavaly meg alig tudtam 2 kilót összevadászni a  fákról. Most legalább kiélhettem a meggy-szedési hajlamaimat. Létráról, fáról, talajról is profi módon meg(g)y már. Csodás látvány a vérvörös bogyók csokra, bár a leszedés után hentesnek nézhetett volna bárki.

Készült belőle sok liter szörp, lekvár és persze a maradékból pálinka lesz. :)

Került néhány rendhagyó címke is az üvegekre. ;)

Csuhé, meg egy kis gicázás

Sok technikát kipróbáltam már a kreatív alkotások tárából, hisz a változatosság gyönyörködtet, de a csuhé mostanáig kimaradt. Nem mintha nem lett volna rá kedvem, ám valahogy sosem kerültem olyan helyre, helyzetbe, hogy alkalmam lett volna rá. Egészen a múlt hétig. 

Történt ugyanis, hogy erdélyi cserediákok jöttek a gyerekeim iskolájába és az ő tiszteletükre szánt búcsúesten megjelent egy szülőtárs, Erika, egy rakás csuhéval. Rózsával kezdték a csuhézást, én egy babára vágytam inkább. Úgyhogy belevágtam a sűrűjébe és készült egy 10cm magas hajfonatos, kötényes, táncoló leányka.

Aztán levezetésnek a rózsa is. :)

 S mivel a húsvét vészesen közelít, nem maradhatott el a tojás írás sem. Saját készítésű gicát használva, ami egy bodzavesszőből meg egy hajfestékes tubus darabjából kivágott és összepödört csövecskéből áll, a Lánnyal egy délután megírtunk egy kosárnyi tojást. Nem méhviaszt használtunk (szegény ember vízzel főz), hanem sima teamécsesbe mártogattuk a gicát. Felét hagymahéjjal, felét piros festékkel színeztem. A végén a viasz eltávolítása okozott csak gondot. Gyertya fölé tartva kormos lett. Kapirgálva eltört a héj. Meleg ruhával is hiába dörgöltük. Végül a gázlánghoz tartva, egyenként forgatva a tojásokat, egy puha ronggyal tudtam letörölni róluk a viaszt. Ettől rögtön fényesek is lettek, hisz a letörölt olvadt viaszt elkentem a tojás felületén. A rájuk írt mintákat a netről mentettem le, van köztük baranyai (dobköteles, békás), losonci (istenlétra, életfa) és gyimesi (ujj, kakastaréj, napkerék) minta is. Az egyes minták jelentése egy külön tudomány, mind saját névvel és jelentéstartalommal bír. Úgy tűnik nekem, hogy hagyományosan szinte semmi se került véletlenül a tojásokra. Nekünk van még mit gyakorolni, de remélem jópár húsvét vár még, hogy a végeredmény tökéletes legyen.

Kellemes húsvétot!

Szakácskönyvem új élete

Annak idején amikor rájöttem, hogy kénytelen vagyok megtanulni sütni-főzni ha a Zembert nem akarom éhen halasztani, vettem egy A4-es méretű csíkos füzetet. Ebbe írtam a bevált családi recepteket és persze újakat is, aztán egyszercsak betelt és kezdett szétszakadni is mert borítót nem tettem rá. Így festett a szerencsétlen, jobb sorsot érdemlő konyhai segítőtársam.

Ahogy szoktam, nézegettem pár hónapig mit is kellene vele kezdeni. Először is vettem még pár ugyanolyan csíkos füzetet és a borítójukat leszedve összefűztem a régi füzetemmel.

Aztán készítettem neki egy kemény táblás borítót egy régi gasztronómiai naptár lapjait felhasználva.

Ahogy kell, előzéklapokat is szabtam hozzá, szintén a naptárból.

És végül némi Duvilax, néhány bugyi, két szorító és hurkapálca segítségével összeraktam a régi-új szakácskönyvemet.

Ilyen lett

A gerincét kicsit szélesebbre hagytam mint indokolt lett volna, de felkészültem a beleragasztandó receptek adta terjedelem-növekedésre. Hű, ez kicsit mérnökös mondat lett, de nézzétek el nekem. :)

Még tervezek rá egy hímzett textil borítót ami mosható lenne, de azt még meg kell álmodnom.

A tavasz első íze

Nálam ez idén a medvehagyma volt.
Ugyanis egy, az átlagosnál zsúfoltabb programmal megáldott nap után, a Zuram hazaérkezett este 6-kor egy szatyor medvehagymával. Miután rémülten kimeredtek a szemeim (ugyanis hamar megfonnyadnak a levelek, szóval nem lehetett halogatni másnapra az eltevésüket) győzött a fáradtságom felett a hasam és nekiálltam megmosni. Gondoltam beteszem a fagyasztóba. De aztán találtam pár receptet a neten amiből az egyik különösen szimpatikus volt, na ezt valósítottam meg röpke 2 óra alatt. A két gyerek is segített, felváltva szárította a leveleket a saláta-centrifugával, mert azt tök jó buli tekerni. Mondjuk szárazak nem lettek tőle, úgyhogy egyenként papírtörlővel leitattam róluk a vizet. Miközben kerestem vagy 5-6 kis befőttes üveget és kifőztem őket azon járt az eszem, hogy megint ott vagyok ahol a kökény-főzés idején. Állati strapás munka eltenni a medvehagymát, de megéri. Valójában az aprított leveleket zsírban sóval meg kell picit sütni és melegen üvegbe tölteni. Én persze a szálló illatok miatt nem bírtam kivárni amíg kihűl és frissiben betoltam két nagy szelet kenyeret megkenve a zöldes zsírban úszó levélkékkel. Akkor aztán vállon veregettem magamat, hogy mégsem a fagyasztóba tétel mellett döntöttem. Hogy meddig áll el azt nem tudom, de szerintem nem lesz ideje megbuggyanni.

Forrón

.. és miután kihűlt

Zárójelben jegyzem meg, hogy a falvédőm is jó úton halad. Talán mégsem leszek nyugdíjas mire elkészül.

És mivel pont ünnep van meg imádom is ezt a dalt, szóljon nektek is. :)

Felszáll a páva...

Nagy fába vágtam a fejszémet. Régóta keresgéltem valami igazán Baranyára jellemző hímzést, mintát, amit meg is tudok valósítani a saját két kezemmel. Találtam egyet és most nem túlzok, mert tényleg csak egyet.  Legalább nem kellett sokat gondolkodnom melyiknek álljak neki? Egy közösségi oldalon beszereztem a leszámolható mintát is, ami kicsit eltér az alábbi szemléltető fotótól, aztán ültem rajta fél évet és vártam hogy valami megszólaljon bennem: most már nekiláthatnál. Ez akkor történt meg amikor elkezdődött a "Felszállott a páva" c. műsor a tévében. Nahát akkor szálljon fel a páva a falvédőmre is!

Adott volt egy nagyanyámtól rám maradt kissé megsárgult, de jó nagy darab kongré és egy kupac, szintén legalább 40 éves piros gyöngyperlé hímzőfonal amit a barátnőmtől kaptam ajándékba.

Nekiláttam és egyenlőre nagyon élvezem, bár rájöttem valamire. A számolgatásnak és a hatékony előrehaladásnak nagy akadálya a két, fejünk felett perlekedő kiskorú. Ezt a tapasztalatomat háromszori visszabontás árán szereztem meg, de most már az enyém és ennyivel is gazdagabb lettem. :)

Hogy mikor készül el? Csak remélni tudom, hogy a lendületem nem vész el és még nyugdíjba vonulásom előtt a falara kerül. Ma reggel az ablakon kinézve ez a látvány fogadott, úgyhogy azt hiszem egy darabig ráérek a meleg szobában hímezgetni.

Jelenleg itt tartok, s bár még marha messze vagyok a végkifejlettől, örülök mint majom a farkának. :)