Nálam ez idén a medvehagyma volt.
Ugyanis egy, az átlagosnál zsúfoltabb programmal megáldott nap után, a Zuram hazaérkezett este 6-kor egy szatyor medvehagymával. Miután rémülten kimeredtek a szemeim (ugyanis hamar megfonnyadnak a levelek, szóval nem lehetett halogatni másnapra az eltevésüket) győzött a fáradtságom felett a hasam és nekiálltam megmosni. Gondoltam beteszem a fagyasztóba. De aztán találtam pár receptet a neten amiből az egyik különösen szimpatikus volt, na
ezt valósítottam meg röpke 2 óra alatt. A két gyerek is segített, felváltva szárította a leveleket a saláta-centrifugával, mert azt tök jó buli tekerni. Mondjuk szárazak nem lettek tőle, úgyhogy egyenként papírtörlővel leitattam róluk a vizet.
Miközben kerestem vagy 5-6 kis befőttes üveget és kifőztem őket azon
járt az eszem, hogy megint ott vagyok ahol a kökény-főzés idején. Állati
strapás munka eltenni a medvehagymát, de megéri. Valójában az aprított leveleket zsírban sóval meg kell picit sütni és melegen üvegbe tölteni. Én persze a szálló illatok miatt nem bírtam kivárni amíg kihűl és frissiben betoltam két nagy szelet kenyeret megkenve a zöldes zsírban úszó levélkékkel. Akkor aztán vállon veregettem magamat, hogy mégsem a fagyasztóba tétel mellett döntöttem. Hogy meddig áll el azt nem tudom, de szerintem nem lesz ideje megbuggyanni.
 |
| Forrón |
 |
| .. és miután kihűlt |
|
|
Zárójelben jegyzem meg, hogy a falvédőm is jó úton halad. Talán mégsem leszek nyugdíjas mire elkészül.
És mivel pont ünnep van meg imádom is
ezt a dalt, szóljon nektek is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése