2011. december 21., szerda

Hóember helyett árvácska

Az van, hogy adventi vásáron voltam a hétvégén. Persze, hogy kanalakat vittem. Mármint árulni. Meg pár sütis villát. Sosem vásároztam még, (mondhatnám vásár-szűz vagyok/ voltam) úgyhogy kíváncsian vártam milyen lesz. Múlt héten, mivel volt néhány elfekvő bögrém, azokhoz készítettem kiskanalat. Ez a piros, hóemberes bögre konkrétan megfogott.  Bár kinőttem már ebből a stílusból, de akkor is. Illetve nem tudom mikor nő ki az ember bizonyos dolgokból... Talán ha a gyerekei reggelinél irigykedve nézik anya bögréjét és kanalát, majd az első adandó alkalommal megcuffantják?  :)  Mert hát hiába van a kölkeknek rendelésre készült 2 garnitúra kanaluk, kiskanálból is fő a változatosság. Ami sose baj mert tudjuk, hogy a változatosság gyönyörködtet. Engem legalábbis. Na, szóval ez az:
Azért mutattam egyébként,  mert nagy meglepetésemre a népek karácsonyra nem kifejezetten vásároltak karácsonyi dolgokat. Inkább semleges hangulatú ajándékokat vittek. Ezt az árvácskás készletet pl. hirtelen megvásárolta egy hölgy. Örültem ám neki, mert pöszmörögtem vele épp eleget. És ugye ha elvitte, akkor tetszett neki. Ennyi visszajelzés nekem elég is. :)

2011. december 14., szerda

Te kit húztál?

Akinek gyereke van, vagy aki volt gyerek (ha te nem akkor ne olvass tovább!) annak biztos ismerős a kérdés így karácsony előtt.
Igen, megtörtént végre az osztályban a nevek kihúzása. Persze senki se azt húzta akit szeretett volna, de ötödikben már simán megoldják ezt a problémát, mert elcserélik a cetliket. Bár ez nem etikus, de az ötödikeseket rendszerint hidegen hagyja az etika (megjegyzem, néha mást is, de az egy másik történet). Igaz, hogy nem az ötödik osztály karácsonyi ajándékozásáról akartam írni, de ha már így szóba jött... :) Névhúzás után szépen mindenki felállt és megmondta, hogy mit szeretne kapni (összeghatáron belül). Miután tisztázódott, hogy fegyvert, alkoholos italt senki se kérhet, és hogy az ofőnek nem érdemes fésűt, hajbalzsamot illetve sampont venni mivel tökkopasz, az infókkal hazajött a gyerek és rám zúdította. Aztán válogassam ki a használhatókat...
Első osztályban ez az ajándékozás teljesen új volt a gyerekeknek, hiszen az oviban még nem csináltak ilyesmit. Nagyon izgalmasnak találták egyébként, mivel nem szabad elmondani senkinek ki kit húzott. Ebből kifolyólag másnap csak az nem tudta a párokat, aki nem akarta.  Hát ez van. :) Az én leányom egy kisfiút húzott, akinek már 6 feketéje van. Ennyit közölt a srácról. Ezután nekiálltam törni a fejem, mit is vigyünk neki ajándékba?
Jól sejtitek, kanalat. Volt talonban egy bohócos bögrém, ahhoz készítettem egy kanalat. Remélem nem utálja a bohócokat.




2011. december 13., kedd

Cicákok

Sose csináltam, de azt hiszem most rászokok.
Mármint a határidő napló használatra. Ugyanis kitört a karácsonyi utolsópillanatbanmégmegrendelem roham. Eddig kis cetlikre firkantottam az ilyen-olyan el nem felejtendő információkat. Ennek nagy előnye, hogy ha beteszem a táskámba, a büdös életben nem találom meg többet. Na jó, megtalálom, de csak kellő számú anyázódás után. Nem mintha a cetlikre hatna a hangom. :)
Volt egy kedves kollégám, akit ismeretségünk első napjaiban a természeti népek, hülyéknek kijáró tiszteletével figyeltem amint fennhangon szólongatja az eltűnt ceruzáját. Azóta én is szólongatok; úgy látszik a dolog ragályos...
E rövid kis vakvágány után megmutatom miket hoztam létre a megrendelő kívánsága szerint.
A körmömet nem a reklám, hanem az arányok érzékeltetésének kedvéért helyeztem a képre. (Bár kétségkívül szépre sikerült az is.) Ő egy 3 centis medál alapba épített sapkás macska. Természetesen süthető gyurmából. Van hozzá két fülbevaló macsek is, a róluk készült kép viszont nem a legjobb. Persze a macskák már a postán vannak (az oroszok meg a spájzban), le újra nem képelhetem őket... Talán a tulaj majd megszán egy profi fotóval. :)
Szót kell ejtenem a kis üvegtányérról, amin a cicák nyújtózkodnak. Marcsitól kaptam. :)

2011. december 12., hétfő

Restauráció

Emlegettem Apumat, aki vadászik. Nos, Anyum is van. (Bármilyen hihetetlen.)Ő is törte a fejét Apu karácsonyi ajándékán, aztán egyszercsak meglátott egy jobb időket is megélt vadászjeleneteket ábrázoló dobozt egy turiban. Hazahozta és megkért, hogy csináljak vele valamit. Megmutatom, mivel Apu nem olvassa a blogot. Szerintem nem is tudja mi az . :)
Felmérve a helyzetet, nem tűnt bonyolultnak a feladat.

A doboz fából van, a mérete kb. 20*15*10 cm. Gondos munkával kifűrészelték az oldalaiból a négy jelenetet (illetve az ötödiket is a tetejéből), majd belülről vastag kartonból hátteret ragasztottak nekik. A fa pácolva volt, lakkozva nem. A papír teljesen kifakult, a fedelét négy pöcök tartotta a dobozon, amiből az egyik letörött.
Bevallom, örömmel álltam neki a munkának.
Először meghámoztam a belsejét és megcsiszoltam a ragasztós felületeket. Portalanítás után lelakkoztam 2 rétegben.  Miközben száradt a lakk, kiszabtam a megrendelő által igényelt színű kartont (én sötétzöldet tettem volna bele). Fagyispálcikából (milyen jó, hogy elraktam párat!) kifaragtam egy doboz-tető-tartó-pöcköt és lefestettem higított égetett umbra színű festékkel, majd ráragasztottam a tető aljára. Végül beragasztottam az új belső borítókat. És kész. Ilyen lett:


Várja, hogy telerakjuk konyakos meggyel és becsomagolva a karácsonyfa alá kerüljön.

2011. december 8., csütörtök

Nyeremény - még

Nem tudom a postás hányszor csengetett, de igencsak meglepődött, hogy egy pizzásdobozt kellett kézbesítenie.  Szinte látom magam előtt ahogy morfondírozik a világ folyásán, amibe már az is belefér, hogy egyesek postán rendeljenek maguknak ebédet.
Nos, nem az ebéd jött a dobozban hanem a "kreatív vagyok" második ajándéka. (Aminek az első fele a Morzsirobbantós DVD volt.) Egy madárkás óra volt a dobozban, pont akkora mint egy pizza. Az extra feltét két zöldre festett, 3D ragasztóval ellátott levél volt, amit az ember lánya ízlés szerint pluszban ráhelyezhet az órára. Meg is tettem. Jól megnéztem az órát, mert amikor választani lehetett az ajándékok közül, nem sok látszott belőle a fotón. Pákázott kontúrvonalak között páccal festett a minta, a madarak és a két ág vékony lemezből van kivágva és ráragasztva. Nagyon szép. Eszembe is jutott róla, hogy életem első pákázása is egy óra volt ami azóta az unokaöcséim szobája falán díszeleg. És az is, hogy jaj de régen pákáztam! Pedig az égő fa illata itt van az orromban. Megyek is, keresek egy pucér lapot és hajrá karácsony!

2011. december 5., hétfő

Rénszarvasok

Holnap jön a Mikulás.
Nem gondolom, hogy szánon, mivel 12 fok van. De akárhogy is, rénszarvasok nélkül nem jutna a dolga végére jövő karácsonyig sem. Ezért gyártottam neki néhány piros orrú segítőt. Remélem értékeli és belerak valamit a csizmámba. :)

A kanalak háttere Ribizli keze munkáját dicséri aki teatasakokból hajtogatta aprólékos, pontos munkával. Ő is innen tanulta a technikát: színes a világ

2011. december 1., csütörtök

Morzsi robbantás

Tegnap este megnéztem a Kreatív vagyok ajándék DVD-jét. Különös módon ki voltam hegyezve a Morzsi robbantására.
Bevallom, kicsit féltem a dologtól, mert lelki szemeim előtt egy tacskó jelent meg ... hm ... érdekes szituációban. Aztán a morzsából szórt eb. Szóval járt az agyam minden felé, jó a fantáziám. :)
De szerencsére szó sem volt effélékről.
Morzsinak nevezik a biztonsági üvegből, összetörés útján származtatott morzsalékot.
A hölgy a videón először üvegfestékkel befestett egy hűtőszekrény üvegpolcot, majd száradás után zag-zag fogóval összetörte, vagyis robbantotta. Így kapott egy halom szép színes üvegmorzsalékot.
Hogy mire lehet felhasználni, arra bevallom, nem jöttem rá. Talán mozaikhoz, mivel fugázást említett. Utána kell néznem. :)

Újabb füli

Három éve már, hogy karácsony előtt egy fodrásznak nevezett illető úgy megkopasztott, ahogy nálunk csak a csirkéket szokták konyhai felhasználás előtt. (Képet erről nem mutatnék...) A dolog rossz oldala, hogy épp a családi karácsonyi fotózás előtt történt, jó oldala meg kettő is volt. Egy, hogy találtam egy profi fodrászt, aki a lehetőségekhez mérten frizurát csinált a tépett tollaimból, a másik, hogy ráéreztem a hosszú és lógós fülbevalók szépségére. Gondoltam, ha már 5 cm hajam van, legalább a fülbevalómról lássák, hogy nő vagyok.
Így történt, hogy Tilditől kaptam egy szép rózsaszín-ezüst fülbevalót. A kreatív lányok között előfordul, hogy csak úgy egymáshoz vágunk valamit, aminek a másik nem győz örülni. :)
A fotó a novemberi nap utolsó sugarainál készült, a fülemben jobban néz ki. :)