Szerintem főzés közben inkább bíborszínű, de nem akarok kötekedni a néphagyománnyal, mert recece.
Mivel ősszel olvastam ezt, izgatta a fantáziámat milyen lehet a kökénylekvár, de ha még egyszer főzni akarnék, megkértem a családomat, hogy csapjanak agyon. Ugyanis karácsony előtt simán ráér az ember kökényt szüretelni családostul egy szántás szélén, meg utána játszani vele a konyhában egy fél napot mire valóban lekvár lesz belőle. Kezdve azzal, hogy a kökény baromira szúr, nehezen adja magát. Viszont ha megcsípte a dér akkor enyhén szilvás, finom édes íze van. Ezen buzdultunk fel és szedtünk vagy 3 kilót.
Miután hideg vízben megmostam és feltettem főni, jött a neheze. Valahogy ki kellett imádkozni belőle a magokat ami kb. akkora mint egy szem lencse. Próbáltam szitán áttörni de nagyon strapásnak bizonyult. Aztán vágódeszkán villával gyötörni, végül kézzel masszíroztam végig az egész masszát. Azon kívül hogy, megfogta a körmömet, elvett az életemből 2 órát. Viszont alkalmat adott elmélázni bizonyos dolgokon (így karácsony előtt épp aktuális) mert valljuk be, a magtalanításhoz nem kell gondolkodni. Szóval volt jó oldala is. Főnként amikor már bugyogva főtt és bíbor pöttyökkel dekorálta a konyhát, a ruhámat, de még a képes felemre is került belőle arcpakolás gyanánt! Emiatt mindenkinek javaslom a biztonsági intézkedéseket kökénylekvár főzés előtt. Hegesztőpajzs, ilyesmi. (Zárójelben jegyezném meg, hogy már értem miért adják aranyárban a végterméket.)
Az illata mennyei, állagában is hasonlít a szilvalekvárra, de az íze megfőzve sokkal markánsabb, fanyarabb. Ezt valaki vagy szereti, vagy nem.
Iziben megkóstoltuk, hogy passzol-e a sajtbundában sült fokhagymás pulykához és jelentem, igen! Szerintem menne a rántott camembert-hez és a vadhúshoz is. Ha kijöttek a dunsztból, feltétlenül kipróbálom. :)
Tehát unatkozó, de ínyenc háziasszonyok! Kökényszedésre fel!
