2012. szeptember 13., csütörtök

Magyar - de nem népmese

Itt van a termés, az álnok ihlet ha újra homlokon csókol. Adott egy személy, akit megismerve egyre inkább formálódik a kanál ami hozzá passzolhat. Féléberen kavargatni vele a reggeli tejeskávét, talán pont a frissen vasalt ingre. :)
Aki megérinti a lelkem, nem maradhat kiskanál nélkül. És hogy mit szól hozzá, nemsokára kiderül...
A szabásminta egy címeres kitűző volt, mind a 2 centiméterével. Komolyan mondom, élveztem minden percét. De legközelebb talán inkább hangyát szedek box-kesztyűben.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése