Ezt is mondhatnánk, hisz adott a háztartásban két kiskamasz. De most mégsem róluk írok, hanem a böhöm terméskövekről amiket a házzal együtt vásároltunk. Itt hevertek szerte-szét. Egykupacra hordtuk őket és nyárhosszat nézegettük, mi legyen velük. Jópárat elhasználtunk a szalonnasütő körberakásához, de még így is maradt elég. Aztán találtam az egyik hobbidobozomban egy zacskó mozgó pupillájú szemet, olyan 5 forintos méretűt. A Lánnyal kettesben felragasztottuk őket, ezzel aztán megszűnt nálunk a szemtelenség. A régi lépcsőre hordtam a kukucskálókat és a gyerekek szedtek hozzá körítést: kukoricát, gesztenyét, szőlő indát, kökény ágat, mifenét.
Így pislognak a köveink az őszi napfényben:
És íme a büszke alkotók, meg a kíváncsi eb, aki széthordja a gesztenyéket pedig nem is finomak....
Nagyon tetszik. A köveket hogy hordtátok oda? Vagy pont azon a helyen voltak eredetileg is?
VálaszTörlésÉn hordtam oda manuálisan, lihegve. :)
VálaszTörlésGratulálok! Szép munka.
TörlésKöszönöm. :)
Törlés:-D Ez mekkora ötlet !
VálaszTörlésHa már odacipelted őket ami nem kis mutatvány akkor tényleg illik felhasználni őket. Olyanok, mint egy mese illusztrációi..... Az egyik tuti Pörtarkteccs a végtelen történetből, valahol megbújik Suhuvu is, csak ő nem látható.....
Lehet, hogy hasonlítanak de azé a méretük az szerencsére kisebb. :D
TörlésAz a vicces, hogy az egyik kutyánk lopkodja a kövek szemeit. Itt-ott találok megcsócsált darabokat, pótlom, aztán újra elcsórja. Szóval begyűrűzött mégis a szemtelenség...