Jöhet a Mikulás!

Köztudott, hogy a Mikulás nem ingyen osztogatja a kis piros zsákokat, adni kell érte neki legalább egy kis sütit. Minden évben mézeskalácsot sütünk, de most találtam egy jó receptet és egy jó ötletet, úgyhogy beújítottunk.
Limara oldalán olvastam a nyomdázott sütiről. Aztán megláttam a sütinyomda árát és elment tőle a kedvem, de nem hagyott békén a dolog... És ugyebár a szegény ember is csak vízzel főz, fény gyúlt az agyamban. Minek nekünk spéci nyomda, mikor a gyerekeknek van állatos nyomdájuk? Őszintén szólva nem volt halálra használva egyik sem, mivel a kiskorúak, a tinta meg az anyuka (jelen esetben én) tűrőképessége nem kompatibilis, szinte új még a cucc. Azért megmostam körömkefével meg mosogatószerrel használat előtt. :)
Limara receptjét megtartva kinyújtottam az első adag tésztát és utána csak fényképeztem ahogy dolgoznak az aprók.

Andris volt a formázó, Katica a dizájner.

 A szivecskés nem az állatos nyomdához tartozott és őszintén szólva fogalmam sincs milyen játék tartozéka lehetett, de most jól jött.  Mikor megsült, azzal a fehér-barna csíkos mogyorókrémmel ragasztottam össze. De bizony el kellett rejteni másnapig, mert kényszeresen rájártunk... :)