Csuhé, meg egy kis gicázás

Sok technikát kipróbáltam már a kreatív alkotások tárából, hisz a változatosság gyönyörködtet, de a csuhé mostanáig kimaradt. Nem mintha nem lett volna rá kedvem, ám valahogy sosem kerültem olyan helyre, helyzetbe, hogy alkalmam lett volna rá. Egészen a múlt hétig. 

Történt ugyanis, hogy erdélyi cserediákok jöttek a gyerekeim iskolájába és az ő tiszteletükre szánt búcsúesten megjelent egy szülőtárs, Erika, egy rakás csuhéval. Rózsával kezdték a csuhézást, én egy babára vágytam inkább. Úgyhogy belevágtam a sűrűjébe és készült egy 10cm magas hajfonatos, kötényes, táncoló leányka.

Aztán levezetésnek a rózsa is. :)

 S mivel a húsvét vészesen közelít, nem maradhatott el a tojás írás sem. Saját készítésű gicát használva, ami egy bodzavesszőből meg egy hajfestékes tubus darabjából kivágott és összepödört csövecskéből áll, a Lánnyal egy délután megírtunk egy kosárnyi tojást. Nem méhviaszt használtunk (szegény ember vízzel főz), hanem sima teamécsesbe mártogattuk a gicát. Felét hagymahéjjal, felét piros festékkel színeztem. A végén a viasz eltávolítása okozott csak gondot. Gyertya fölé tartva kormos lett. Kapirgálva eltört a héj. Meleg ruhával is hiába dörgöltük. Végül a gázlánghoz tartva, egyenként forgatva a tojásokat, egy puha ronggyal tudtam letörölni róluk a viaszt. Ettől rögtön fényesek is lettek, hisz a letörölt olvadt viaszt elkentem a tojás felületén. A rájuk írt mintákat a netről mentettem le, van köztük baranyai (dobköteles, békás), losonci (istenlétra, életfa) és gyimesi (ujj, kakastaréj, napkerék) minta is. Az egyes minták jelentése egy külön tudomány, mind saját névvel és jelentéstartalommal bír. Úgy tűnik nekem, hogy hagyományosan szinte semmi se került véletlenül a tojásokra. Nekünk van még mit gyakorolni, de remélem jópár húsvét vár még, hogy a végeredmény tökéletes legyen.

Kellemes húsvétot!