Dagadt Madár esete az írásvetítővel

Úgy kezdődött, hogy a Gyerek madarat kért a szobája falára.
Festve.
Általam.

Hosszas keresgélés és huza-vona után vettem a neten egy írásvetítőt amivel majd felvetítem a képet, szépen körülrajzolom és kifestem.
Nade az élet nem ilyen egyszerű. Új izzó kellett az írásvetítőbe amit ismét a netről vadásztam és a mai napig nem hozta a postás. A Gyerek meg ugye, lévén gyerek, nem bírja a hosszas várakozást és kezdett durcás lenni. Úgyhogy felfújtam magam és egy este felrajzoltam neki a villanykapcsolója fölé egy cuki dundi madarat, amit ő Dagadt Madárnak nevezett el - teljesen jogosan.
Így történt, hogy ahogy Mátyás király az okos leányról szóló meséjében, a Gyerek kapott is madarat, meg nem is. Mindenesetre kicsit türelmesebben várja az izzót és az igazi naaaagy madarat az ágya fölé.
De az is biztos, hogy az írásvetítő nem marad munka nélkül a nagy madár után se...

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok.... nade kit érdekel, ha érett a homoktövis???

Mert megérett biz'a, én meg lehetőséget kaptam, hogy learassak egy kosárnyi ágat amiről aztán három este, szemenként, ollóval vagdosva szedtem le a narancsos bogyókat.
A homoktövis - a kökényhez hasonlóan - nem adja magát harc nélkül, de enélkül nem is lenne igazi kihívás.
Hatalmas C-vitamin tartalma van, immunrendszer erősítő, azon kívül májregeneráló hatású és még ezer dologra jó, nem csoda ha a belőle készült kapszulákat aranyáron adják. Én most rendesen megküzdöttem vele mert kissé elsokalltam a mennyiséget, de végül én nyertem. :)

Miután megmostam, pár maroknyi ép bogyót kiválogattam és megszárítottam, betöltöttem csinos kis befőttes üvegbe és felöntöttem vegyes virágmézzel, így készült a homoktövis mézben című verzió. Állítólag egy hónapig kell érlelni mielőtt megkóstoljuk, de nem tudom kibírom-e...

A levet paradicsom paszírozóval mentettem ki a bogyókból. Mivel fröcsköl, megfogta a ruhám, a bőrömet, valamint mar is egy hangyányit, lefedtem egy darab fóliával a daráló paszírozós részét.

A képen levő kis zöld üvegeket félig töltöttem gyümölcslével majd mézet csorgattam rá. Ez nem tartalmaz tartósítószert, hidegen sajtolt és édes, viszont nem áll el túl sokáig.
A lé nagyobbik részéből szirupot főztem és bár tudom, hogy a hő károsítja a vitamin tartalmat, nem mertem kockáztatni ennyi befektetett munka után.

Szóval 1,5 l gyümölcsléhez adtam fél liter vizet mert nagyon sűrűnek tűnt a lé, féltem hogy ha beleteszem a cukrot akkor belegyógyul majd az üvegekbe. Így jött bele egy kiló cukor amit abszolút ízlés szerint adagoltam de ezzel a mennyiséggel amellett, hogy nem maradt ihatatlanul savanyú (önmagában lemarná a fogzománcot is), nagyon jól megőrizte az aromáját. Miután felforraltam és kicsi üvegekbe töltöttem, száraz dunsztban várják hogy teaízesítő, limonádé alapanyag vagy süti öntetként felvehessék a szolgálatot.

Hja, a kipréselt magvakat és héjat sem dobtam ám ki! Napon megszárítottam és textillel lekötött befőttes üvegbe tettem hogy télen beáztatva tea lehessen belőle. Állítólag müzlibe is lehetne keverni.